Közel húsz tantárgy közül ez a leghasznosabb és egyben legérdekesebb a félévben. Ez egyrészt az elsajátítható ismeretek miatt, másrészt pedig az átadás módja miatt van így. Az órák során az elmélet és a gyakorlat együtt létezik, egy diffúz tartományban. Itt egészen biztosan nem létezik passzív befogadás és értetlenség, érdektelenség még kevésbé. Mindenkit érdekel önmaga működése, és mindenkinek van lelke is meg teste is, ezért azonnal értelmet nyer és gondolkodást vált ki minden, ami elhangzott, más szavakkal: azonnal működtetni és használni kezdjük az ismereteket. A hallgatók ritkán szólalnak meg, leginkább kérdésekre válaszolnak, de olyankor magától értetődően őszinte mindenki. Talán azért, mert ilyen egyszerű kérdésekre ritkán kell válaszolnunk, és ezért annyira igénybe vesz a válasz átgondolása, hogy nem marad idő és energia arra, hogy az ember manipulálja a válaszát és titkolózzon. És mintha magától jönne létre minden, amire az emberek különben hiába vágynak, vagy amit nehezen érnek el. Mindenki gyengeségei, erősségei, hibái és tulajdonságai napvilágra kerülnek, néha egészen váratlanul, és valahogy mindenki komolyan veszi a helyzetet, amelyben észrevétlenül és őszintén megszületik az empátia és a tolerancia.