...

Unokaöcsém fél éves. Átstrukturálja az egész család életét. Az "egész család" többnyire őt jelenti, és  öt felnőttet. Tanítható, de nem befolyásolható. Az apja már mondja  neki néha  nagyon komolyan, hogy: Nnnem! De csak ezzel járulunk  hozzá közvetlen módon a szellemi fejlődéséhez, egyre inkább így látom. Ő  felfedez, megnéz és lehetőleg megnyal mindent, és bizony az információ vonzza, nem a steril felületek (pl.: az utcai cipő talpát szeretné nyalogatni, nem a számára megtisztított, lakásban használt papucsét). Mindenféle testhelyzetben, bármelyikünk ölében, nyakában, de a padlón üldögélve is tudja értelmezni mindazt, ami körülveszi. Nem merít abból ötletet, hogy mi mit hogyan csinálunk, és   vajon mit miért. Ellenben mi egyfolytában őt figyeljük, és próbáljuk  magunkat beleképzelni az ő helyzetébe (életkorába, méreteibe, frissen elsajátított mozgásformáiba, a négy  fogacskája által biztosított lehetőségekbe). Előttünk is kicsit újra kinyílik a világ.  Akkor  ki tanít kit?